2014. 05. 13.

Nick Hornby - Önéletrajz







Nick Hornby élete és munkássága

Nick Hornby angol regényíró és kritikus 1957. április 17-én született Redhillben, az Egyesült Királyságban. Maidenheadben nőtt fel, itt is végezte el a gimnáziumot, majd a Jesus College-ba járt egyetemre Cambridge-ben. Legismertebb regényei a Pop, csajok satöbbiEgy fiúról és a futball memoár Fociláz. Művei többnyire a zenéről, a sportokról, az emberi kapcsolatokról és természetről, valamint a fiatalságról szólnak.
Hornby első kiadott munkája az 1992-es Fociláz volt, mely egy önéletrajzi ihletésű könyv, az író az Arsenallal kapcsolatos fanatikus szurkolói élményeiről. Ezért a művéért Hornby még ebben az évben megkapta az Év legjobb sportkönyvének járó díjat Nagy Britanniában. A könyvből később filmet is forgattak az Egyesült Királyságban. A könyv sikerén felbuzdulva, Hornby cikkeket kezdett írni, melyeket a Sunday TimesTime Out és a Times Literary Supplement közölt az irodalmi rovatában, ezt követően zenei kritikákat írt a The New Yorkernek.  
Második könyve, egyben első regénye a Pop, csajok satöbbi 1995-ben jelent meg. A regény egy zenemániás lemezboltos fiúról és a gajra ment kapcsolatairól szól. A műből szintén készült film, amelyet 2000-ben mutattak be a mozik, a főszerepet John Cusack játszotta, és a film mindenhol hatalmas kasszasiker lett. 2006-ban egy Broadway musical is készült a történetből, amelyet a mai napig telt házas előadásokkal játszanak.
Harmadik regényét az Egy fiúrólt 1998-ban adták ki. Két "fiú" - Marcus, a csonka családban nevelkedő, apaképet kereső kamasz és a 30-as évei közepén járó éretlen, énközpontú Will Freeman kapcsolatának alakulásáról szól a történet. Filmváltozatát 2002-ben mutatták be a főszerepekben Hugh Granttal és Nicholas Houlttal.
1999-ben Hornby átvehette az E. M. Foster díjat az Amerikai Művészeti és Írói Akadémián.
Hogy legyünk jók? című regénye 2001-ben jelent meg. A női főszereplőnő felfedezi korunk megújult erkölcseit, megromlott morálját, a házasságot és a szülőség nehézségeit. Ez a műve elnyerte WH Smith Award irodalmi díját 2002-ben.
A pénz egy részét következő könyvének kiadására költötte. A Beszélgetés az angyallal  bevételét jótékony célokra fordította, és egy autista gyerekekkel foglalkozó alapítványnak ajánlotta fel, ezzel a rendellenességgel született Hornby kisfia is. A könyv, amelynek szerkesztője volt, 12 novellát tartalmaz barátai írásaiból, míg ő maga egy novellával járult hozzá "CiciKrisztus” címmel.
2003-ban Hornby összegyűjtötte néhány régebbi zenekritikáját és felállította személyes toplistáját a legnagyszerűbb dalokból a bennük lévő érzelmi rezonancia alapján 31 dal címen. 2003-ban Hornby elnyerte még a London díjat is, ezt az irodalmi elismerést az írótársak ítélték neki oda.
Számtalan esszét írt a modern kultúráról, de kiváltképp a zenéről. Rovatot is vezetett a The Believer magazinban "Stuff I've Been Reading" címmel, itt főleg saját könyvélményeiről írt 2008 szeptemberéig. Cikkeiből több válogatást is kiadott, úgy mint a The Polysyllabic Spree (2004), Housekeeping vs. The Dirt (2006), és a Shakespeare Wrote for Money (2008). Magyarországon a 2008-ban jelent meg az író tollából egy válogatás a Vájtfülűek brancsa címen.
Hornby Hosszú út lefelé című regénye 2005-ben jelent meg, és jelölve volt a Whitbread Novel díjra. Szerkesztett továbbá két sport antológiát: My favourite year és The Picador Book of Sports Writing címmel.
2007október 16-án jelent meg Hornby Betoncsók című regénye. Ez az első könyve, amelyik elnyerte a Legjobb tinédzsereknek való könyvnek járó díjat. A főszereplő egy 15 éves gördeszkás, Sam, akinek élete gyökeresen megváltozik, miután a barátnője terhes lesz.
Hornby legújabb regénye nem sokkal a világpremier után, 2009 őszén jelent meg az Európa Könyvkiadó gondozásában, A Meztelen Juliet címmel. Témájában és hangulatában első regényéhez, a Pop, csajok satöbbihez hasonlítható. Egy 80-as évekbeli rock sztárról szól, aki kénytelen feladni elszigeteltségét, mikor újra kiadják legnépszerűbb albumát és kapcsolatba kerül legszenvedélyesebb rajongóival.
Szépirodalmi regények
·         (1995) Pop, csajok satöbbi (High Fidelity)
·         (1998) Egy fiúról (About a Boy)
·         (2001) Hogy legyünk jók? (How to Be Good)
·         (2005) Hosszú út lefelé (A Long Way Down)
·         (2007) Betoncsók (Slam)
·         (2009) A Meztelen Juliet (Juliet, Naked)

Nem szépirodalmi kötetek]
·         (1992) Fociláz (Fever Pitch)
·         (2003) 31 dal (31 Songs)
·         (2004) The Polysyllabic Spree
·         (2006) Housekeeping vs. the Dirt
·         (2007) Vájtfülűek brancsa (The Complete Polysyllabic Spree)
·         (2008) Shakespeare Wrote for Money

Szerkesztett antológiák]
·         (1993) My Favourite Year: A Collection of Football Writing
·         (1996) The Picador Book of Sportswriting
·         (2000) Beszélgetés az angyallal (Speaking with the Angel)
·         (2005) Otherwise Pandemonium
Megfilmesített művei
·         (1997) Egy férfi, egy nő és egy focicsapat – rendezte David Evans; forgatókönyvíró Nick Hornby
·         (2000) Pop, csajok satöbbi – rendezte Stephen Frears
·         (2002) Egy fiúról – rendezte Chris és Paul Weitz
·         (2005) Szívem csücskei – rendezte Bob és Peter Farrelly
·         (2009) An Education – rendezte Lone Scherfig, forgatókönyvíró Nick Hornby - magyarországi premier előtt[3]



Forrás: Internet


Polcz Alaine - Önéletrajz








Polcz Alaine élete, munkássága


Polcz Alaine 1922. október 7-én született Kolozsváron. 19 évesen férjhez megy, pedig az orvosi egyetemre szeretett volna járni.  Majd jött a második világháború, mely alatt súlyos sérüléseket szerzett, kórházban kellett újjáéleszteni. Közben intenzív halálközeli élményeket szerzett, melyek megváltoztatták addigi világlátását. Ezek hatására kezdett pszichológiával, a halál és a gyász kutatásával (thanatológiával) foglalkozni. A második világháború szörnyűségeiből szabadulva pszichológia szakra iratkozik. Polcz Alaine az ELTE bölcsészkarán szerez pszichológusdiplomát 1949-ben. 
Szinte csodával határos, hogy módon úgy éli túl a második világháború okozta testi és lelki szenvedéseket, hogy képes megőrizni életszeretetét, tartását, utánozhatatlan optimizmusát.
Erről az időszakról, tehát az első és boldogtalan házasságáról és a háborúról szól az Asszony a fronton című műve.
Második férje, Mészöly Miklós író, akivel 1949-ben házasodtak össze, és ebben az évben szerezte meg bölcsész diplomáját is. Felnőtt elmebetegekkel folytat művészeti terápiát, majd gyermek-ideggondozóban játékdiognasztikával foglalkozik, játékteszteket dolgoz ki. A SOTE II. Sz.Gyermekklinikáján  a beteg, haldokló  gyermekek és hozzátartozóik pszichológusa. A Magyar Hospice Alapítvány elnöke. Alapozó fontosságú műveket publikál a gyerekek haláltudatáról. Tanatológiai, pszichológiai munkái kézikönyveknek számítanak.
Az élet nem a halállal végződik – vallja Polcz Alaine. A pszichológusnő több mint ötven évet foglalkozik haldokló gyerekekkel és felnőttekkel, az utolsó napjaikat, óráikat próbálta könnyebbé tenni.
Thanatológiai munkássága nyomán az utolsó percek tanújának is nevezik. Polcz Alaine számtalan haláleset tapasztalása után állítja: élet nem a halállal végződik. Az a valami, amit halálnak nevezünk, átlépés egy másik minőségű és formájú életbe, egy materiális, fizikai létből egy szellemibe. Csakhogy az utolsó órák és percek nagyon fontosak. Eldönthetik, meghatározhatják az örök élet helyét és minőségét. – nyilatkozta.
2007-ben, 85 éves korában családja körében csendben ment el. Gyermeke nem lehetett a háború alatt szerzett betegsége folytán.


A Magyar Hospice Mozgalom megalapítása és elindulása az Ő nevéhez fűződik.
A Kharón- Thanatológiai Szemle alkotó szerkesztője.
Portréfilmet készített Róla Jelenczki István Úton a halállal I-II.(1994-1997)

Díjak, kitüntetések:
Déry Tibor-díj 1991.
Év Könyve díj 1992.
A Jelenkor Kiadó Könyvdíja 2000.
A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje 2001.

Munkái, tanulmányai:
A „kisoroszlán-játék” mint diagnosztikai és terápiás eszköz (1962)
 A bábjáték alkalmazása a gyermekpszichodiagnosztikában és pszichoterápiában (1966)
 Bábjáték és pszichológia (1966)
 Aktív játékdiagnosztika és játékterápia (1974)
Orvosi pszichológia a gyakorlatban (Pertorini Rezsővel, 1976)
A rend és a rendetlenség az emberi cselekvésben (1987)
A halál iskolája (1989)
Asszony a fronton (dok.reg., 1991.)
Meghalok én is? A halál és a gyermek (1993)
Macskaregény (1995)
Éjjeli lámpa (1996)
Ideje a meghalásnak (1998)
Főzzünk örömmel! (1998)
Világjáték (1999)
Az életed, Bíró Berta (2000)
Leányregény (2000)
Gyászban lenni (2000)
Élet és halál titkai (2001)
Gyermek a halál kapujában (2001)
Karácsonyi utazás (2002)
Kit siratok? Mit siratok? (2003)

Forrás: Internet







2014. 04. 16.

WM. Paul Young: A viskó

"A szeretet nem korlátozás; a szeretet maga a repülés."

"A megbocsátás nem felejtést jelent ... Azt jelenti, hogy elengedjük a másik ember torkát."

WM. Paul Young: A viskó

Máder Edit

W.P. Young: A Viskó

Egy felfoghatatlan tragédia következményeként elindult és talán mondhatjuk, hogy végbement istenkeresés folyamatát mutatja be a könyv.
Fájdalom, bűn, öröm, érthetetlenség, harag és még számtalan érzelem, és gondolat vonul át a könyv lapjain. Az író a megszokottól eltérő felfogásban ábrázolja Istent, a vele való kapcsolatot, a hitet.
Ha elolvassuk a könyvet sok kérdés és válasz felmerül, sok felismerés érkezik, és sok gondolat fogalmazódik meg bennünk, lelkünkben.
Hiszem, hogy akinek kell rátalál e könyvre és nagyon sok örömet talál benne, ha elolvassa.

Mi a „gonosz” szót a Jó hiányának leírására használjuk, ahogy a „sötétség” szót a Világosság hiányának leírására, a „halál” pedig az Élet hiányát jelenti. Mind a gonosz, mind a sötétség kizárólag a Jó és a Világosság vonatkozásában érthető meg, egyébként nincs valóságos létezésük.”


Értékelés: 



Nick Hornby: Egy fiúról

"Az ember úgy gondolná, ha egyszer együtt pisil valakivel, akkor valahogy csak kapcsolatban kellene maradnia vele."

"Az a helyzet, hogy Will egész életében kerülte a valóságot. Végül is annak az embernek a fia és örököse volt, aki a "Télapó szuperszánjá"-t írta. Mindenét - amit viselt, amit evett és ivott, amin ült, amiben lakott - annak a Télapónak köszönhette, akinek a létezésében a legtöbb felnőtt joggal kételkedik; így hát elég megalapozott állításnak tetszett, hogy a valóság nincs a vérében."

Nick Hornby: Egy fiúról

Miksa-Kovács Orsolya:

Úgy kezdtem el a könyvet olvasni, mint egy másik Hornby írást, a Pop, csajok satöbbit..., lazán, könnyedén. Will Freeman a felnőtt, aki örök gyerek, örök kamasz, aki apja zenei jogdíjából és és tulajdonképpen nem csinál mást csak csajozik. Az elején untatott, alapvetően távolt tartom magam az ilyen férfiaktól. Nagyon egyszerű vonalvezetésű írást félre is tettem pár napra és inkább mást olvastam, aztán úgy döntöttem adok neki még egy esélyt. Jól tettem, mert kezdett érdekes lenni, és határozottan vicces is. A fordulatot a másik főszereplő megjelenése okozta bennem, már nem tudtam letenni a könyvet. lekötöttek a párbeszédek, lekötöttek a gondolatok. Marcus, aki 11 éves gyerek volt, de mégis felnőtt, felelősségteljes, komoly, megfontolt. Kettőjük kibontakozó kapcsolata, az árnyalt félszavak, a várakozás, a közeledés-távolodás és a barátság kérdése, jól kidolgozott egységként jelentek meg a könyvben. A csoda megtörtént, Will felnőtt és Marcus gyerek lehetett, a szerepek megtalálták a megfelelő embert.
Könnyedén, lazán,  de még is meghatározó vonalvezetéssel, egy csepp iróniával, és apró cinizmussal fűszerezett olvasmány. Ajánlom, érdemes elolvasni.

Skála: 7/10

2014. 01. 27.

Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek

Bauer Barbara: 
Húszévesen elgondolkodtam rajta, negyvenesként megértettem.
Magával ragadtak a mondatok, megindítottak az egymásnak feszülő érzelmek, sodort a kíváncsiság, mígnem a végén  - noha elégedetten csuktam be a könyvet – kérdések kavarogtak bennem. Aztán futottam tovább…
Azóta felkészített az élet Máraira. Mosolyogva tettem le a regényt, azzal a nyugalommal, amire magam is lassan ráébredek: az élet tele van nagy kérdésekkel, ám ahogy haladunk az úton, egyre többre megérkezik a válasz. Csak türelem kérdése.
Márai ráhangol, szavaival a kezünket fogva húz a gyönyörűen előkészített gócpont felé, ahol alig észrevehetően átsuhan egy szobán három életút mindent elsöprő tragédiája. Ám ebből a feszültségből nem cselekmények sora következik, ahogy talán azt várnánk. Minden elcsendesül, akár a vihar előtt… innentől a tettek helyett a gondolatoké a terep. Az önmarcangolás, a kérdések sora, a belső feszültségek és indulatok, a megoldásért kiáltó érzelmi válság sodorja az olvasót a megértés felé. Harag, vívódás, megbocsátás.
Elengedés.
Rendkívül tanulságos regény.

Skála: 10/10

Franta Andrea:
Mindenképpen magyar szerző könyvét szerettem volna ajánlani, mert olyan változatos a XX. század magyar irodalma és olyan izgalmas és egyben borzasztó történelmi események szabdalják, mint két háború és az ország társadalmi átrendeződése.
Márai életműve pedig különösen színes, regényei egy már ismeretlen világba kalauzolnak. Ezért választottam "A gyertyák csonkig égnek" c. regényét, mert olyan szerethetően különleges, elvarázsol és tökéletes kezdés ahhoz, hogy megszeressük az írásait. Ha a mai bulvárnak írnám az ajánlómat, akkor egy szerelmi háromszögről beszélnék, de ezen a mű messze túlmutat. Nekem ez a regény inkább szól a barátságról, hűségről, egy letűnt életformáról, és persze egy kicsit a szerelemről is. De mindezt nem a szokásos formában, mert párbeszédeket csak elvétve találunk, inkább monológ és visszaemlékezés az egész történet, egy gyönyörű keretbe foglalva. A könyv csak úgy olvastatja magát és engem mindig úgy magával ragadnak a leírásai, képi motívumai, hogy szinte érzem az illatokat és hallom az adott helyszínhez tartozó zajokat. Nekem tetszik, hogy nem oldja meg helyettem a történetet, sejteni persze sok mindent lehet, de ahogy az Olvasókörben is kiderült, mindenki magának kell hogy kitalálja az igazságot, és ez nem is olyan egyértelmű :-) Mi más lehet egy Olvasókör célja? Beszéljük át együtt és kinyílik a világ!

Skála: 10/10

Doktor Anita:
 Igaz vagy hamis? Megdicsőülés vagy bukás? Barát vagy ellenség? Szerető vagy lekötelezett?
Az örök harc az egyikért, a másik ellen. Egy ember története felemelkedésről, illetve bukásról.
Helyszín: egy ősi kastély
Időpont: egy késő nyári este
Mikor is életek, érzelmek, barátság, szerelem kerülnek mérlegre. Mire a gyertyák csonkig érnek a mérleg nyelve vagy erre, vagy arra, de elmozdul.
Gyönyörű esemény leírásokkal, nem kevés filozófiával fűszerezett történet, az utolsó megmérettetésről, a végső dilemmáról: Vajon megkapjuk a választ a kérdésekre? Ezt mindenki maga kell, hogy eldöntse miután elolvasta a könyvet.

Skála: 10/10

Máder Edit:
Teljes nyitottsággal és kíváncsisággal álltam neki Márai művének, semmiféle előgondolat, feltevés, ismeret, előítélet, kritika nélkül. Elvarázsolt, elgondolkodtatott, persze nem kevés kérdést, dilemmát is hagyott maga mögött. Magvas, mély, tartalmas mű, gyönyörű képekkel, és különleges megoldással: egy ember belső gondolatai, majd monológja a történet kerete és kitöltése. Érdemes nekiugrani:)

Skála: 10/9

2014. 01. 04.

Márai Sándor - Önéletrajz







Márai Sándor

Életrajz:

Munkássága:

Az Etyeki Olvasó Kör 2014. január 20-án a szerző A gyertyák csonkig égnek című művét elemzi.

Daniel Keyes - Önéletrajz





Daniel Keyes
Kortárs amerikai író
Brooklyn, 1927. augusztus 9. -

Élete:
1950-ben a Brooklyn College-ban végzett, főiskolai diplomát szerzett pszichológiából. Angol irodalomból pedig egyetemi végzettséget szerzett.
Az 50-es évek elején a Marvel Science Fiction című ponyva magazinnál volt szerkesztő, majd 1952 körül az Atlas Comics számára írt horror és sci-fi képregényeket. 1952-ben megnősült, és később három gyermek édesapja lett. 1955-56-tól már a felkapott EC Comics számára írt a saját nevében, illetve Kris Daniels, A.D. Locke és Dominik Georg álneveken.
1966-tól az Ohio állambeli Athén egyetemen agnol és kreatív írás szakon tanított. 2000-ben itt megkapta a tiszteletbeli professzor címet.
Ugyanebben az évben az amerikai Sci-fi és Fantasy írók neki adták az Author Emeritus (idős írók) kitüntetést.
Napjainkban Dél-Floridában él.

Munkássága, művei:
A pszichológia iránti érdeklődése írói munkásságában is megfigyelhető, jellemző témaválasztása a pszichiátriai problémákkal, elmezavarral küzdő ember élete.

1959. Virágot Algernonnak. Ez az első elbeszélése, mely később regénnyé bővült. E művének filmes adaptációja 1968-ban nagy sikert aratott, a főhőst Charlie Gordont alakító Cliff Robertson Oscar díjat is nyert e szerepével.
1968. Érintés    
1980. Ötödik Sally. Ebből a művéből három filmfeldolgozás is született: Készült e regényből egy amerikai mozifilm, 2000-ben egy kanadai-amerikai tv film, és 2006-ban egy francia tv film.
Billy Milligan háborúi. Megtörtént esetet dolgoz fel, és folyatatása a következő regény.
1981. Szép álmokat Billy! 
Bűnös-e Claudia?

Az Etyeki olvasókör 2013. november 18-án az Ötödik Sally című könyvvel foglalkozott.

Forrás: Internet




Charles Frazier - Önéletrajz



Charles Frazier 1950. Észak-Karolina -
Kortárs amerikai író

Életrajz
Asheville-ben, Észak-Karolinában született, és itt is járt egyetemre (University of North Carolina) 1973-ban szerezte meg diplomáját. 
Jelenleg egy karolinai farmon él feleségével és lányával, és lótenyésztéssel foglalkozik, sikerkönyvei révén komoly ismertségre és népszerűségre tett szert Amerikában. 

Művei:
1997. Hideghegy
2006. Tizenhárom hold
2011. Nightwoods

Munkássága, és a Hideghegy című mű és életrajzi adatok kapcsolata:
Már huszas éveiben megpróbálkozott az írással, de akkori műveivel nem volt elégedett. Negyvenévesen azonban újra nekifutott, s élettapasztalatai nyomán ezúttal írói hangjára is könnyebben rátalált. Első regénye az 1997-es Hideghegy, melynek ihletője és főszereplője az író egyik elődje, egészen pontosan dédnagyapjának testvére, William Pinkney Inman volt, aki az amerikai polgárháború idején a konföderációs hadsereg 25. észak-karolinai ezredében szolgált – méghozzá a konfliktus legvéresebb csatáiban, többek között Petersburg ostrománál –, kétszer is megsebesült, majd dezertált, s hosszas gyaloglás árán ért haza. 
A korszak történelmét és a környék földrajzát rögtön tanulmányozni kezdte. A családi legendák között persze pontos információ nemigen akadt: Inman után nem maradtak fényképek vagy levelek sem, így az író állami levéltárakat látogatott, hogy legalább a hivatalos adatokat beszerezze. Ami keveset összeszedhetett, azt a történet pilléreiként meg is tartotta – minden más viszont az ő műve. Frazier egyébként a főhős figurájával saját dédnagyapjáét is összemosta, aki szintén részt vett a polgárháborúban, és akiről szerencsére több információ is fennmaradt.  A szerzőt leginkább a hosszadalmas hazaút ragadta meg, mely kétségkívül nagyban formálhatta Inman karakterét. A hazatalálás persze nem egyedi témája a világirodalomnak: Frazier egész munkáját az Odüsszeia újbóli elolvasásával kezdte, mivel a két történet lényegében ugyanarról szól. Az író már ekkor biztos volt abban, hogy nem magáról a háborúról akar mesélni, hanem az útról. Ettől függetlenül fontos szerepet kap a főhős esetében a „miért harcolok?” kérdése is. Észak-Karolina hegyei között a rabszolgaság intézménye nem volt igazán jelentős; az itteniek számára a konfliktus a szülőföld védelmét jelentette. Féltek az iparosodott észak térnyerésétől és féltették saját, mezőgazdaságra épülő életmódjukat. Emellett persze a déli önérzet és a fiatalság harcias hevülete is elősegítette, hogy a háború kezdetén olyan sokan jelentkeztek önként ezen a vidéken is. A kötet nyelvezete (például a ma már nemigen ismert szavak használata) egy másik korszakot idéz – Frazier elsősorban így akarta az olvasóval éreztetni, mennyire más volt még a világ akkoriban. A történet ritmusa is lényegesen lassúbb, emiatt hosszabb is. A kor jellegzetességeit, például az akkori földművelés módszereit, az író részben saját emlékei révén mutathatta be, hiszen gyerekkorában az ottani farmerek még nagyrészt tizenkilencedik századi eljárásokat és eszközöket használtak. A hiányzó technikai részleteket pedig könyvtárakban kutakodva találta meg. Emellett azonban érdekes élményt jelentett a korabeli dokumentumokba is belepillantania – az akkori asszonyok levelei és naplói például jelentősen segítették a regény női karaktereinek kidolgozását. Meghatározó részlet volt az, hogyan változott meg a női levelek hangneme a háború során: míg eleinte férjük tanácsait kérték, később már saját döntéseiket közölték, ahogy fokozatosan megtanulták, hogyan boldoguljanak egyedül odahaza.  Talán első hallásra furcsa, de a könyvben a zenének is fontos szerep jut – s ez természetesen a filmváltozathoz is utat talált. Frazier a huszadik század elején rögzített felvételek, illetve a hagyományos dallamokat felelevenítő zenekarok segítségével nagyon pontos képet alkothatott arról, hogyan és miről zenéltek akkoriban. 

A részletes tájleírások szintén jellegzetes elemei a könyvnek. A történetben is említésre kerülő William Bartram volt ennek egyik ihletője, aki a tizennyolcadik század végén beutazta az akkori Egyesült Államok nagy részét és tapasztalatait írásaiban rögzítette.  Fraziernek körülbelül hat-hét évig tartott a könyv megírása. 
Megkapta e mű megírásáért a National Book Awardot, és a New York Times bestseller-listájának első helyére is felkerült a regény. 


A jellemábrázolás, illetve a jellemformálódás mind a regényben, mind a filmben központi elem. Romantikus történetként a szerelem dominálhatna, ám annyi minden más kerül itt elő, ami sokkal erőteljesebben alakítja a szereplőket, hogy igazából épp a szerelem az, ami szinte végig csak megfoghatatlan ideaként lebeg Inman és Ada előtt, állandó reményt nyújtva – ám ettől még nem válnak jobb emberekké. Ahogy mindketten megteszik saját kényszerű útjukat a boldogulás felé, összetalálkoznak azokkal az emberekkel is, akik ténylegesen hatnak rájuk. A férfi számos figurával összeakad a háborúban és a vándorlás közben: némelyik akadályozza, némelyik segíti őt. Adából, az elkényeztetett úrilányból eközben gyakorlatias farmerasszony válik, nagyrészt a hozzá költőző, elsőre kissé faragatlannak látszó mindeneslány, Ruby jóvoltából, akiben aranyszívű segítőtársra lel. Így, ha közelebbről megvizsgáljuk a karaktereket, rájöhetünk, hogy a hazatalálás mellett a boldogulás a másik fő téma ebben a történetben.


Az Etyeki Olvasó Kör 2013. október 21-ei találkozóján Charles Frazier első, és egyben talán leghíresebb regénye a Hideghegy volt a fő téma.

Megfilmesítés:2003-ban a Hideghegy filmváltozata is elkészült. A rendező, Anthony Minghuella (Az angol beteg, A tehetséges Mr. Ripley) szerencsére kellő alázattal, sőt, láthatóan szeretettel fordult a témához: a forgatókönyvet Charles Frazierrel együtt írták meg. Ennek köszönhetően a Hideghegy nemcsak önálló filmként, hanem adaptációként is tökéletesen megállja a helyét.  

Forrás: Internet


Jane Austen: Meggyőző érvek - Különvélemény

Bauer Barbara: 

Jane Austen írásait világszerte ismerik, szeretik. Tisztelettel veszem kezembe én is könyveit, de annyira nem az én világom, amiről ír, hogy történetei magamra hagynak, engednek elkalandozni. Még soha egyetlen szereplőjével sem tudtam azonosulni, együtt szuszogni. Ez nem a regények, vagy az író hibája. Megfilmesítésekkel is próbálkoztam, de hasonlóan éltem meg: nem érdekelt. Mégis azt kell mondanom: Jane Austent ajánlom mindenkinek, aki szereti a könyveket. Mert ha megszereted, kincset kapsz, mint minden jó könyvvel, de sosem tudod meg, hogy kincset kapsz-e, ha ki sem nyitod a fedelet.

Jane Austen - Önéletrajz


Jane Austen
Steventon, Hampshire, 1775. december 16. - Winchester, Hampshire, 1817. július 18.
Angol regényírónő, kritikai realizmus egyik úttörője.
Családi háttér: Édesapja anglikán plébános, tudós férfi, aki a tanulás szeretetére nevelte gyermekeit. Nyolcan voltak testvérek, ő volt a hetedik, öt bátyja, egy öccse, és egy nővére (Cassandra) volt. Nem számítottak tehetős családnak tekintettel a család lélekszámára (édesapja viszonylag jó járandósága ellenére). Élénk és szeretetteljes családi háttere ösztönzően hatott írásaira.
Kiterjedt baráti és rokoni szálak miatt sokat utazott, ebből merítette írásainak helyszíneit, szereplőit és  témáit.
Nővérével nagybátyjuk egyik testvérénél laktak Oxfordban, és ott tanultak egy ideig. Majd a readingi Abbey kollégiumba jártak.
1800 évek végén apja visszavonult, így Bath-ba költöztek.
1805. édesapjuk halála Southampton-ba költöztek, és 1809-től Edward bátyja egy kis házat bocsátott a család rendelkezésére hampshire-i birtokán, Chawton falujában.
Sohasem ment férjhez, bár 1802-ben fiatalon eljegyezte magát Harris Bigg-Witherrel, de később ezt felbontották.
Visszavonultan élt, súlyos betegségben, Addison-kórban szenvedett, melynek elhatalmasodása után nem járt emberek közé. Életének ezen szakaszáról - és sok más életének részleteiről is - nővérével folytatott levelezéséből tudunk meríteni.
1817 július 24-én a winchesteri székesegyházban temették el.
Érdekességek az életéből:
Legkedvesebb bátyja Henry volt, és Cassandra, az egyetlen leánytestvére pedig a legfőbb bizalmasa. Több mint száz Cassandrához írt levele maradt fönn, bepillantást engedve az írónő életének bensőségesebb részleteibe.
1811-ben az Értelem és érzelem című regénye a szerző neve nélkül jelent meg ("egy hölgy tollából" jelzéssel), amely abban az időben nem volt szokatlan.
A székesegyházban, ahol eltemették, az első sírfelirat egyáltalán nem tesz említést Jane Austen írói munkásságáról csupán "rendkívüli szellemi adottságairól", majd csak később utólagosan avattak fel emléktáblát, mely munkásságát megemlíti.
A Meggyőző érvek és A klastrom titka című regényeket Henry készítette elő kiadásra, és 1817 végén, posztumusz publikáltak egy négykötetes, közös kiadásban. Mint korábbi regényeinél, Jane Austen neve ezúttal sem jelent meg a borítón (melyen csak ennyi szerepel: "a Büszkeség és balítélet, és a Masfield Park ... stb írójától"), de a kötetben volt egy "életrajzi jegyzet az íróról", amelyet Henry nagyjából ugyanabban a hangvételben írt meg, mint a sírfelirat, mely először jelölte meg Jane Austent szerzőként.
Életében egyetlen érdemeihez méltó kritikát kapott Sir Walter Scott írása az Emmáról a Quaterly Review 1816. márciusi számában jelent meg, melyben a névtelen írót, mint a modern regény kiváló képviselőjét üdvözölte új, realista hagyományban.
Munkássága:
Írásaira jellemző a feszes kompozíció és az ironikus látásmód. Főszereplői intelligens, erkölcsileg erős hősnők, akik éles kontrasztban állnak környezetük balgaságával.
Az egyszerű emberek mindennapi életével foglalkozva először kölcsönzött sajátságosan modern jelleget a regény műfajának. Ő teremtette meg a társadalmi vígjátékot korának középkori Angliájában.
Regényeiben mélyrehatóan foglalkozik a szerelemmel és a házassággal. (Blogszerkesztő megjegyzése: talán ez érhető tetten abban, hogy maga nem ment férjhez, és regényei hősnőin keresztül élte meg az "igaz" szerelmet, a házasságot). 
Korabeli kritikusok erkölcsi felfogásáért és szórakoztató hangvételéért dicsérték regényeit,  csodálták Austen jellemábrázoló készségét, valamint örömmel fogadták könyveinek egyszerű realizmusát, amely üdítő változatosságot jelentett az akkoron divatosnak számító romantikus melodráma műfajától.
Halála után, az 1810-es évek Angliájában még nem tudatosodott, hogy a kor legélesebb szemű megfigyelőjét és elemzőjét veszítették el személyében, sem az, hogy egy minatűrfestő, egy "egyszerű, házias" írónő (aminek a látszatát maga is fenntartotta) komolyan foglalkozni képes a társadalom természetével és műveltségének minőségével.
Jane Austen három korai regénye jól elkülöníthető csoportot alkot, melyben nagy adag irodalmi szatíra keveredik az egyén és a társadalom komikus ábrázolásával.
Bár az angol regény születése a XVIII. század első felében, Daniel Defoe, Samuel Richardson és Henry Fielding műveiben körvonalazódik, mégis Jane Austen kölcsönzött sajátosan modern jelleget a regény műfajának azáltal, hogy gyakorlatiasan foglalkozott mindennapi emberek jelentéktelen élethelyzeteivel. Hat regényével korának Angliájában Austen megteremtette a társadalmi vígjátékot, megmutatva a "háziasa" irodalom lehetőségeit.

Regényei:
1811. Értelem és Érzelem (Sense and Sensibility)
1813. Büszkeség és balítélet (Pride and Prejudice)
1814. A mansfieldi kastély (Mansfield Park)
1815. Emma
1818. Meggyőző érvek (Persuasion)
1818. A klastrom titka (Northanger Abbey)

Az Etyeki Olvasó Kör górcső alá vett műve 2013. december 16-án a Meggyőző érvek című regénye volt.
Életrajzából a művel kapcsolatos érdességek a következők:
- Bath, és a tengerparti utazás valószínűleg az édesapa visszavonulásakor való odaköltözésből származik a Meggyőző érvek regényben.
- Cassandra nővérének vőlegénye, Thomas Fowle sárgalázban halt meg a Karib-térségben 1797 folyamán, ahol katonai lelkészként szolgált. Cassandra élményei talán a Meggyőző érvek Mrs. Musgrove és Mrs. Croftjának "hosszú és bizonytalan jegyességektől" való undorában jelennek meg.
- Frank és Charles testvérei egyaránt tizenkét éves korukban léptek be a portsmouthi Királyi Tengerészeti Akadémiába, mindketten a haditengerészetnél szolgáltak a napóleoni háborúk idején, és végül mindketten tengernagyi fokozatot értek el. Ennek a tengerészeti kapcsolatnak a hatása érezhető a Mansfield Parkon és a Meggyőző érveken is.
- Bathban töltött éveik során, egyik tengerparti utazásuk alkalmával esett meg az írónő egyik legtitokzatosabb szerelmi kalandja. Erről csupán annyit lehet tudni, amennyi Cassandrához írt leveléből fennmaradt. A partvidéken találkozott egy fiatalemberrel, akivel egymásba szerettek, Cassandra később is elismerően nyilatkozott e férfiról, és úgy gondolta, hogy jó parti lehetett volna húga számára. Azonban később az ifjú halálhíréről számoltak be. Nem lehet tudni, mennyire mélyen érintette az írónőt, de néhányan úgy vélik, hogy  a Meggyőző érvek regényében is ez az élmény tükröződik-e. Az írónő is ebben az időben 27 éves volt, mint Anne Elliot, mikor Lyme-ban jár.
Mű megfilmesítése:
1960. televíziós minisorozat, rendező: Campbell Logan
1971. televíziós minisorozat, rendező: Howard Baker
1995. Tv-film, rendező: Roger Michell
2007. Tv-film, rendező: Adrian Shergold

Forrás: Internet