WM. Paul Young: A viskó

"A szeretet nem korlátozás; a szeretet maga a repülés."

"A megbocsátás nem felejtést jelent ... Azt jelenti, hogy elengedjük a másik ember torkát."

WM. Paul Young: A viskó

Máder Edit

W.P. Young: A Viskó

Egy felfoghatatlan tragédia következményeként elindult és talán mondhatjuk, hogy végbement istenkeresés folyamatát mutatja be a könyv.

Fájdalom, bűn, öröm, érthetetlenség, harag és még számtalan érzelem, és gondolat vonul át a könyv lapjain. Az író a megszokottól eltérő felfogásban ábrázolja Istent, a vele való kapcsolatot, a hitet.

Ha elolvassuk a könyvet sok kérdés és válasz felmerül, sok felismerés érkezik, és sok gondolat fogalmazódik meg bennünk, lelkünkben.

Hiszem, hogy akinek kell rátalál e könyvre és nagyon sok örömet talál benne, ha elolvassa.

„Mi a „gonosz” szót a Jó hiányának leírására használjuk, ahogy a „sötétség” szót a Világosság hiányának leírására, a „halál” pedig az Élet hiányát jelenti. Mind a gonosz, mind a sötétség kizárólag a Jó és a Világosság vonatkozásában érthető meg, egyébként nincs valóságos létezésük.”

Értékelés: 

Nick Hornby: Egy fiúról

"Az ember úgy gondolná, ha egyszer együtt pisil valakivel, akkor valahogy csak kapcsolatban kellene maradnia vele."

"Az a helyzet, hogy Will egész életében kerülte a valóságot. Végül is annak az embernek a fia és örököse volt, aki a "Télapó szuperszánjá"-t írta. Mindenét - amit viselt, amit evett és ivott, amin ült, amiben lakott - annak a Télapónak köszönhette, akinek a létezésében a legtöbb felnőtt joggal kételkedik; így hát elég megalapozott állításnak tetszett, hogy a valóság nincs a vérében."

Nick Hornby: Egy fiúról

Miksa-Kovács Orsolya:

Úgy kezdtem el a könyvet olvasni, mint egy másik Hornby írást, a Pop, csajok satöbbit..., lazán, könnyedén. Will Freeman a felnőtt, aki örök gyerek, örök kamasz, aki apja zenei jogdíjából és és tulajdonképpen nem csinál mást csak csajozik. Az elején untatott, alapvetően távolt tartom magam az ilyen férfiaktól. Nagyon egyszerű vonalvezetésű írást félre is tettem pár napra és inkább mást olvastam, aztán úgy döntöttem adok neki még egy esélyt. Jól tettem, mert kezdett érdekes lenni, és határozottan vicces is. A fordulatot a másik főszereplő megjelenése okozta bennem, már nem tudtam letenni a könyvet. lekötöttek a párbeszédek, lekötöttek a gondolatok. Marcus, aki 11 éves gyerek volt, de mégis felnőtt, felelősségteljes, komoly, megfontolt. Kettőjük kibontakozó kapcsolata, az árnyalt félszavak, a várakozás, a közeledés-távolodás és a barátság kérdése, jól kidolgozott egységként jelentek meg a könyvben. A csoda megtörtént, Will felnőtt és Marcus gyerek lehetett, a szerepek megtalálták a megfelelő embert.
Könnyedén, lazán,  de még is meghatározó vonalvezetéssel, egy csepp iróniával, és apró cinizmussal fűszerezett olvasmány. Ajánlom, érdemes elolvasni.

Skála: 7/10