Polcz Alaine - Önéletrajz

Polcz Alaine élete, munkássága

Polcz Alaine 1922. október 7-én született Kolozsváron. 19 évesen férjhez megy, pedig az orvosi egyetemre szeretett volna járni.  Majd jött a második világháború, mely alatt súlyos sérüléseket szerzett, kórházban kellett újjáéleszteni. Közben intenzív halálközeli élményeket szerzett, melyek megváltoztatták addigi világlátását. Ezek hatására kezdett pszichológiával, a halál és a gyász kutatásával (thanatológiával) foglalkozni. A második világháború szörnyűségeiből szabadulva pszichológia szakra iratkozik. Polcz Alaine az ELTE bölcsészkarán szerez pszichológusdiplomát 1949-ben. 

Szinte csodával határos, hogy módon úgy éli túl a második világháború okozta testi és lelki szenvedéseket, hogy képes megőrizni életszeretetét, tartását, utánozhatatlan optimizmusát.

Erről az időszakról, tehát az első és boldogtalan házasságáról és a háborúról szól az Asszony a fronton című műve.

Második férje, Mészöly Miklós író, akivel 1949-ben házasodtak össze, és ebben az évben szerezte meg bölcsész diplomáját is. Felnőtt elmebetegekkel folytat művészeti terápiát, majd gyermek-ideggondozóban játékdiognasztikával foglalkozik, játékteszteket dolgoz ki. A SOTE II. Sz.Gyermekklinikáján  a beteg, haldokló  gyermekek és hozzátartozóik pszichológusa. A Magyar Hospice Alapítvány elnöke. Alapozó fontosságú műveket publikál a gyerekek haláltudatáról. Tanatológiai, pszichológiai munkái kézikönyveknek számítanak.

Az élet nem a halállal végződik – vallja Polcz Alaine. A pszichológusnő több mint ötven évet foglalkozik haldokló gyerekekkel és felnőttekkel, az utolsó napjaikat, óráikat próbálta könnyebbé tenni.

Thanatológiai munkássága nyomán az utolsó percek tanújának is nevezik. Polcz Alaine számtalan haláleset tapasztalása után állítja: élet nem a halállal végződik. Az a valami, amit halálnak nevezünk, átlépés egy másik minőségű és formájú életbe, egy materiális, fizikai létből egy szellemibe. Csakhogy az utolsó órák és percek nagyon fontosak. Eldönthetik, meghatározhatják az örök élet helyét és minőségét. – nyilatkozta.

2007-ben, 85 éves korában családja körében csendben ment el. Gyermeke nem lehetett a háború alatt szerzett betegsége folytán.

A Magyar Hospice Mozgalom megalapítása és elindulása az Ő nevéhez fűződik.

A Kharón- Thanatológiai Szemle alkotó szerkesztője.

Portréfilmet készített Róla Jelenczki István Úton a halállal I-II.(1994-1997)

Díjak, kitüntetések:

Déry Tibor-díj 1991.

Év Könyve díj 1992.

A Jelenkor Kiadó Könyvdíja 2000.

A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje 2001.

Munkái, tanulmányai:

A „kisoroszlán-játék” mint diagnosztikai és terápiás eszköz (1962)

 A bábjáték alkalmazása a gyermekpszichodiagnosztikában és pszichoterápiában (1966)

 Bábjáték és pszichológia (1966)

 Aktív játékdiagnosztika és játékterápia (1974)

Orvosi pszichológia a gyakorlatban (Pertorini Rezsővel, 1976)

A rend és a rendetlenség az emberi cselekvésben (1987)

A halál iskolája (1989)

Asszony a fronton (dok.reg., 1991.)

Meghalok én is? A halál és a gyermek (1993)

Macskaregény (1995)

Éjjeli lámpa (1996)

Ideje a meghalásnak (1998)

Főzzünk örömmel! (1998)

Világjáték (1999)

Az életed, Bíró Berta (2000)

Leányregény (2000)

Gyászban lenni (2000)

Élet és halál titkai (2001)

Gyermek a halál kapujában (2001)

Karácsonyi utazás (2002)

Kit siratok? Mit siratok? (2003)

Forrás: Internet