WM. Paul Young - Önéletrajz

WM. Paul Young élete és munkássága

Youngot már korán megsebezte az élet. Atlantába, Grande Prairie-ben született, és gyerekkora nagy részét misszionárius szüleivel töltötte Új-Guineában (Nyugat-Pápuában). Elfoglalt misszionárius szülei vitték az evangélium örömüzenetét a rendkívül kezdetleges körülmények között élő Dani törzsnek. A törzs férfi tagjai - akik egyébként a rituális kannibalizmusnak is hódoltak alkalmanként - több éven keresztül kényszerítették szexuális kapcsolatra. Szülei mit sem tudtak a tragédiáról. Néhány évvel később bentlakásos iskolába került, ahol a szexuális molesztálás tovább folytatódott, immár az idősebb fiúk részéről, igaz, csak rövid ideig. Közben öccse rettenetes körülmények között baleset áldozata lett, majd unokahúga halt meg hasonlóan döbbenetes körülmények között.

Young tizenhárom különböző iskolába járt mielőtt leérettségizett, meglehetősen autokratikus, törvényeskedő apja folyamatos szolgálatának köszönhetően. 1978-ban kapta meg diplomáját a Warner Pacific College vallástudomány szakán. Az oktatási intézmény a wesleyánus pietista gyökerekkel rendelkező Church of God (Anderson, Indiana) egyházzal együttműködésben képezi diákjait. Diplomával a kezében belevetette magát a fiatalok közötti szolgálatba. Ekkor ismerkedett meg feleségével, házasságukból hat gyermekük született.

Élete mélypontjaként tartja számon azt a három hónapot, amikor felesége barátnőjével folytatott szexuális kapcsolatot. Ebből már nem tudott a korábbi módszereivel kiszállni. Minden hitbeli meggyőződésének végére ért. Döntenie kellett, vagy térdre hull és bocsánatot kér a feleségétől és újraépíti a kapcsolatukat, vagy megöli magát. Felesége elfogadta bocsánatkérését és azt kérte férjétől, hogy keressen fel egy keresztyén lelkigondozót és a legmélyéig tárja fel összetört életét és gyötrelmének okait. 11 évig tartó fájdalmas folyamat kezdődött. Végül felesége bíztatására fogott bele a könyv írásába, hogy elmagyarázza gyermekeinek lelki gyötrődéseinek okát és folyamatát. Küzdelmét a hittel és az erkölcsi kérdésekkel. Miközben A viskót írta, saját zavaros érzelmeiben próbált rendet teremteni. Közben irodavezetőként, web-íróként és konzultánsként kereste kenyerét.

„Házamon belül halmoztam fel az összes függőségemet: a szégyent, a fájdalmat, és a hazugságokat. 11 év lelki renoválás és küzdelem után kész voltam arra, hogy megírjam a történetemet és ez a történet nagyjából egyszerűen kiszakadt belőlem.” 4 hónap leforgása alatt született a regény és 15 példányt nyomtatott ki belőle. A példányok egy részét gyerekeinek küldte el, a többi közeli barátokhoz vándorolt. Nem sokkal ezután az egyik példány Wayne Jacobsen kezébe került. „Hihetetlenül érdekesek voltak a könyv bizonyos részei”- vallotta a korábban lelkészként dolgozó író, majd tovább küldte Brad Cummings egykori lelkésztársának, akivel közösen vezettek egy keresztyén televíziós műsort. Youngot azzal az ajánlattal keresték meg, hogy leporolják kissé a művet, esetleg színpadra írják.

„Ez volt az a pont - mondta Young - amikor azt gondoltam, miért ne tehetnék egy próbát?” A következő 16 hónapot azzal töltötték, hogy átdolgozták A viskót. Nem találtak egyetlen kiadót sem, aki vállalkozott volna a könyv megjelentetésére, pedig 26 kiadó ajtaján kopogtattak be. A saját kiadás mellett döntöttek és mindhárman 5.000 dollárral szálltak be a Windblown Media alapításába, hogy piacra dobhassák a könyvet. Brad Cummings 12 hitelkártyát merített le az utolsó centig, hogy életben tartsa a vállalkozást. Minimális összeget költöttek reklámra. 2007 májusában 1.000 megrendelés futott be. Barátoknak osztogatták, majd nashwille-i könyvvásáron hirtelen megrohanták őket a gyülekezetek és kezdték felvásárolni hatalmas mennyiségben. Lelkészek foglalták igehirdetéseikbe, bibliaórákon kezdtek vele feldolgozni, halottaikat gyászolók kezébe adták. A könyv a keresztyének körében óriási vihart kavart, mert hatalmas eretnekségeket fedeztek fel benne. 2007 decemberére 88.000 példány fogyott el. Az Amazon Advantage, amely kifejezetten a kis kiadók és ismeretlen írók számára fenntartott program, tízezrével rendelt a könyvből és misztikus krimiként árusította. 2008 márciusára példányszáma elérte a 300 ezret. Két hónappal később, a Windblown eladta az 1 milliomodik példányt. A jelenségre felfigyelve, ekkor vette fel velük a kapcsolatot egy nagy amerikai kiadó, a Hachette Book Group USA. Elvállalták a könyv nyomtatását és terjesztését a profit feléért. A váratlan siker megváltoztatta Young életét. Honlapot indított, feladta munkahelyeit, eladta régi öreg autóját és egy vadonatúj Honda Accorddal járja az országot. Bérelt lakását négyszobás házra cserélte, és útjára indított egy alapítványt, amelyet 1 millió dollárral támogatott meg. Az alapítvány többek között a gyermek írástudatlanság megszüntetéséért és a gyermekvédelemért száll síkra.

A World Magazinnak adott interjújában a következőket mondta: „A hivatalos egyház nem fogad be és nem működik azok számára, akik mély sérüléssel és fájdalommal élnek. Ha Isten szeret, és létezik a kegyelem, és velünk, akiknek nagyon kemény élet jutott osztályrészül nem tudnak mit kezdeni, akkor miért csinálunk bármit is? A törvényesedés a keresztyén körökben nem működik mindenki számára. Nekem nem működött. A kunyhó annak a háznak a metaforája, amit a saját fájdalmadból építesz. Metafora a megrekedés, a fájdalom, és a sérülés leírására. Egy hely, ahol a szégyen, és a fájdalom összpontosul.”

Művei:

A viskó

Keresztutak 

Polcz Alaine: Asszony a fronton

" Leültünk és ettünk. Én tele tetűvel és mocskosan, csak kezet mostam, más nem is jutott eszembe ebben a forgatagban, ami a lakásban volt. Persze, anyám sírt, és boldog volt, és ölelt. És én néztem és örültem neki. Örültem annak, hogy élnek, de olyan nagyon nem.
Olyan nagyon semminek se örültem, és olyan nagyon semmiben sem hittem. A betegséget, ami miatt aztán sohase szülhettem, már magamban hurcoltam, és nem tudtam, hogy van-e szifiliszem vagy nincs? Gyanakodtam, hogy erősen fertőzhetek, és nem kívántam senkit megfertőzni. Ültünk az asztalnál, a kis kolbászt, amit eddig rejtegettem, nem is vettem elő. Itt nevetségesnek tűnt. Nyelv volt paradicsomszósszal. Ámultan néztem és csendesen ettem.
– Mondták, hogy az oroszok erőszakoskodtak a nőkkel.
– Nálatok is? – kérdezte anyám.
– Igen – mondtam –, nálunk is.
– De téged nem vittek el? – kérdezte anyám.
– De igen, mindenkit – mondtam, és ettem tovább.
Anyám kicsit rám nézett, és azt mondta csodálkozva: de miért hagytad magad?
– Mert ütöttek – mondtam, és ettem tovább.
Az egész kérdést nem éreztem sem fontosnak, sem érdekesnek. Erre valaki könnyedén és tréfásan kérdezte: sokan?
– Nem tudtam megszámolni – mondtam, és ettem tovább.
– És képzeld el, tetű is volt a pincében – mondta anyám.
– Nálunk is – mondtam én.
– Te csak nem lettél tetves? – kérdezte anyám.
– De igen – feleltem én.
– Hajtetűtök volt? – kérdezte anyám.
– Mindenféle – mondtam én, és ettem tovább.
Aztán más dolgokról beszélgettünk.
Anyám vacsora után félrehívott, és azt mondta: kislányom, ilyen csúnya vicceket ne csinálj, még elhiszik! Ránéztem: anyukám, ez igaz!
– Anyám sírni kezdett és megölelt. Akkor azt mondtam: anyukám, mondtam, hogy mindenkit elvittek, hogy minden nőt megerőszakoltak! Azt mondtátok, itt is elvitték a nőket. Igen, de csak azokat, akik kurvák. És te nem vagy olyan – mondta anyám. Aztán rám borult és könyörgött: kislányom, mondd, hogy nem igaz!
– Jó – mondtam –, nem igaz, csak úgy vittek el, betegeket ápolni."